TAROT

Szenteste van. Az elmúlt hetek rohanásaitól lassan elcsendesedik a város, otthonainkban kigyúlnak a fények és a gyertyák meghitté varázsolják a szépen terített asztalokat.

Vezetek, s miközben falvakat, városokat hagyok magam mögött, látom a szépségesen feldíszített kerteket, a színpompás karácsonyfákat és tudom, mennyire fognak örülni a kicsik, ha odaérek hozzájuk…
Majd elgondolkodom azon, vajon kinek mit hozott el az idei karácsony…
Vannak, akik végre együtt ünnepelnek a szeretett személlyel, aztán megint mások, akiknek egy új kis jövevénnyel bővült a családjuk. Többen szeretettel gondolnak azokra, akik már nem ülhetnek oda az asztalhoz, mások egyedül, kinézve az ablakon egy olyan valaki után vágyakoznak, aki épp most nem lehet mellettük… 

Az én életem is sokat változott az utóbbi időben, s mióta három éve elváltam, a kislányom saját kérésére az édesapjával tölti a karácsonyt. Együtt készülődnek az ünnepre, feldíszítik a fát, karácsonyi zenét hallgatnak, filmeket néznek és várnak engem, hogy megérkezzem, átadjam Dorka ajándékait és ők meghitten folytathassák saját kis karácsonyukat. Nélkülem. 

Az idén felmerült bennem a kérdés: vajon, ha találkozom és együtt élek majd életem szerelmével, Dorka velünk szeretne ünnepelni? De mélyen belülről már tudom is a választ: édesapja karácsony esti ölelése, szeretete és az elmúlt karácsonyok egyre megszokottabbá váltak számukra, s én sosem veszem el tőlük a Karácsonyi Varázst.

Évek óta először érzem úgy, hogy ez így helyes, Dorka pedig egy olyan apa mellett nő fel, aki méltó férfipéldaképpé válik számára.

Miközben vezetek, hallgatom Celine Dion Don’t save it all for Christmas Dayt éneklő bűbájos hangját, belső figyelmem egyre jobban erre a Férfira terelődik, akinek a gyermekemet köszönhetem.
Tudom, hogy a lánya mellett vált Igazi Apává.
Tudom, hogy sokszor nem ért velem egyet, de mindig együttműködik velem.
Tudom, hogy én mindent előre tervezek, ő csak elindul és teszi a dolgát, s az élete úgy alakul, ahogyan épp kedve tartja.
Ő az a Férfi, aki igazán elindított a NŐ-vé válás útján.
S ha belegondolok, még ma is beleremegek abba, hogy ez a csodálatos ember, mennyi mindent félretett azért, hogy Dorka megszülessen és ő igazán apa legyen…
Eszembe jutnak a szüléskor átélt élményeim…ahogyan ő velem volt a félelmeim és a fájdalmaim közepette, s az emlék, ahogyan a lánya megszületett és én szinte  rögvest megszűntem létezni…Attól a naptól kezdve az ő egész élete Dorka köré fonódott.
Emlékszem az első játszótéri élményekre, amikor majdnem kiugrott a szívem, mert attól rettegtem, hogy a lányom leesik a mászókáról és belehal…s akkor ő kedvesen megfogta a kezem, rám mosolygott és kimondta:
„- Hagyd, meg kell tanulnia a veszélyt…ha nem érzi, vakmerővé válik, ha tudja, hogy ott van, akkor figyel majd rá és hidd el,bátor lesz, ha újra meg újra megpróbálja…”
Emlékszem, abban a pillanatban tudatosult bennem, mennyire fontos a gyermeknek az apai erő és az apai tanítás.
Eddig is tudtam ezt, de abban a másodpercben felvillant bennem, mennyire jól választottam…mert a gyermekeknek olyan apa kell, aki megtanítja őket arra, amitől egy anya óvja és aminek talán sosem engedné a közelébe.
Éreztem, hogy mellette Dorka mindig biztonságban lesz…
(bár átsuhant bennem: vajon a lányom a maffiózó külsejű férfiakhoz vonzódik majd édesapja Vin Dieseles külseje után?)
Éreztem, ha felnő a lányom, ismerni fogja a férfiak gondolkodásmódját, látni fogja mennyi minden zajlik egy férfiban…
Éreztem, hogy az apja mellette lesz az első szerelme idején és ő fogja átadni az oltárnál a férjének, miután alaposan levizsgáztatta a fiút, mint a filmben Robert De Niro…

Miközben Celine már az Another Has Gone-t énekli egy érzelmes mosoly suhan át az ajkamon, ahogyan életem két csodálatos emberéhez érkezem: a lányomhoz és az apjához. 
A közös vacsoránk alatt őket nézve eszembe jutnak azok a gyerekek, akik ezután várnak rám…kicsit elfacsarodik a szívem, hiszen nem adhatok nekik mást, csak azt, mi lényegem és az adományaitokat. 

A Szeretetotthonban hidegen rám talál a valóság…
74 gyermek rohan, mászik elém örömmel kiabálva, hogy Anyaaaaaaaa!!!!!!!!
Hihetetlen érzés, kimondhatatlan szomorúság költözik a szívembe és az Igazgatónő két évvel ezelőtti szavaira gondolok: a mai törvények szerint, ha a szülő nem törődik a gyermekével, de nem mondd le róla és egy éven belül meglátogatja, a ma érvényben lévő jogszabályok szerint a gyermek nem adható örökbe. Az örökbefogadó szülők többsége viszont kisgyermeket szeretne, ezért 6 éves kor felett rohamosan romlik az örökbe adható gyermekek esélye…
A szakmai gyakorlat szerint ilyenkor nevelőszülőkhöz kerül több társával együtt.

Amikor ezt először meghallottam, iszonyú harag gyúlt a szívemben és nem értettem, hogyan képes valaki ilyen szörnyűséget művelni a saját kis csöppségével… de ez gyorsan elszállt, hiszen rengeteg életmese van, s Andersen bizony nem maradt volna téma nélkül a mi korunkban sem. 

Így hát a kicsikre koncentrálok, akiknek a nevelőnő próbálja elmagyarázni, hogy nem anya érkezett meg…de nem értik vagy nem akarják érteni.
Beleülnek az ölembe, mosolyognak rám és érdeklődve, gyermeki kíváncsiságuk teljességével, elkerekedő szemekkel kérdezik: Mit hoztál nekem, anya??? Olyan szép vagy, maradj velem, altass el úgy, mint rég…
A szemem máris tele könnyekkel és átadom nekik az ajándékokat… majd következik a játék, móka, kacagás…s azt veszem észre, hogy az extravagáns ünneplő ruhámban, a magas sarkú cipőmet levetve én is ott csetlem, botlom, eszetlenkedem velük…

Elmondok egy karácsonyi mesét, miután századszorra is kikerülöm a kérdést:anyaaa, ugye mikor felébredek, akkor is itt leszel???! 
Miután elalszanak, elmélázva megsimogatom a kicsik homlokát és örömmel vegyes szomorúsággal hazaindulok…

(Ahogy kilépek az otthon ajtaján és búcsút intek a kedves nevelőnőnek, egy idős házaspárral találom szemben magam,akik rám kiabálnak:
„-Nem szégyelli magát, így kiöltözve, csinosan, a gyerekét meg itt hagyja?!” 
Elbűvölő mosolyt villantva rájuk incselkedve odavetem: Önöknek is Boldog Karácsonyt!

Nincs kedvem magyarázkodni. S figyelmemet leköti a látvány: nagy pelyhekben hull a hó,  a kocsimban pedig Celine és Bocelli The Prayer duettje fogad… ) 

Ferenczi Karina
Budapest, 2008-11-14

Comments are closed.