Ékszerként hordozlak magamban…
Találkoztam Vele, akibe hajdan annyira szerelmes voltam…Figyeltem az arcot, melyet valamikor annyira szerettem…
Éreztem, hogy még most is előtör valahonnan mélyről az ismerős érzés: Vele szeretnék maradni!
Könnyebb volt kimondani a sötétben, bár azonnal éreztem, hogy a hangom elárulja, még mindig mennyire odavagyok Érte.
Alig tudtam levenni róla a tekintetem, évek óta ez a Férfi volt számomra a Minden, egy-egy mozdulatával még hosszú idő elmúltával is mindig megfogott, s még mindig lebilincselt az, amit mondott, s ahogyan mondta.
S mégis: mintha mindez egy másik térben, egy másik időben lett volna…
Hirtelen új látomás remegett meg előttem: ha a Szerelem ennyiféle árnyalatban létezik, s ilyen sokféleképpen élhetjük meg, akkor talán létre kellene hozni egy olyan programot/program-sorozatot, melyben ismert spirituális tanítók, előadóművészek és a társadalom bármely részében ismert emberek megoszthatnák az általuk megélt Szerelmet, annak minden szépségével és fájdalmával…
Így született meg az I. Szerelem Fesztivál és az Érzékiség Bálja.
Megálmodtam azért, hogy méltóképpen ünnepeljük a Szerelmet, ha már megtaláltuk életünk szerelmét. Ünnepelhessük, ha még folyamatosan keressük, esetleg folyamatosan szerelmesek vagyunk.
S ünnepelhessük akkor is, ha elvesztettük, elveszett belőlünk, megcsaltak vagy elhagytak bennünket.
Ünnepelhessük azért, hogy újra tudjuk álmodni a saját álmainkat, a saját vágyainkat és a szerelmünket.
Ahogy telt-múlt az idő és közeledett a Valentin-nap egyre izgatottabbá váltam a kis csapatommal együtt, mert valamiért úgy tűnt, az emberek figyelme elveszik a hétköznapi problémák forgatagában…
Egyre kíváncsibbá váltam, vajon mennyien fognak velünk ünnepelni…s vajon hányan fognak arra hivatkozni, hogy a Valentin-nap egy Amerikában kitalált üzleti fogás és mi csak profitálni akarunk belőle…
Szerencsére a média figyelme is a Szerelem felé fordult, s miután több helyen is megemlítettem, hogy ehhez a naphoz nálunk is kötődik némi néphiedelem,nevezetesen az, hogy a galambok ilyenkor választanak párt maguknak…(s ez a lányok pártakészítésének az ideje is, ami ugye a nővé válást is jelképezi, illetve a feleség-szerepre való felkészülést), abban a pillanatban rengeteg visszajelzés érkezett, hogy mennyire jó gondolat végre a méltó helyére emelnünk a Szerelmet.
A fesztivál két szinten zajlott: napközben mély és időszerű témákat boncolgattak a Szerelemről és a párkapcsolatainkról napjaink spirituális vezetői és előadói. Több oldalról megközelítve képet kaptunk arról, vajon mi változott bennük az évek múlásával, miképpen tudták ők megőrizni a tüzet és a lángot…vagy éppen
hogyan tudták más szinteken megélni.
Az ebédszünetben végigénekeltünk egy szerelembehívó mantrát, melynek az volt a célja, hogy a segítségével mélyebben megéljük,illetve felélesszük, behívjuk magunkba a Szerelmet.
Az éjszakai Érzékiség Bálja pedig egy szépséges szerelem-szertartással kezdődött, melynek hatására a jelenlévők megélték a Csodát, melyet az önmagukban rejlő Szerelem mélységes érzése tovább sodort egy varázslatos találkozásokat sejtető, az érzékeket fokozó Mesevilágba, a Szerelem és az Érzékiség világába…
Köszönöm Novák Andrásnak, az Édesvíz Könyvkiadó Vezetőjének és az Édesvíz Könyvesbolt összes munkatársának, hogy az I. Szerelem Fesztivál és az Érzékiség Bálja létrejöhetett, s ezáltal az Álmomból Valóság lett.
Köszönöm a jelenlévő előadóknak, minden hostessemnek és kollégámnak, hogy a bennük lévő hittel és érzéssel odatették a szívüket, lelküket a Szerelem Fesztivál mellé.
S köszönöm minden cégnek, hogy a jelenlétükkel megmutatták nekünk, milyen sokféleképpen láthatjuk nap, mint nap a Szerelmet, ha figyelünk azokra az érzésekre, amik bennünk megszületnek, újjáélednek, fejlődnek és kiteljesednek.
S természetesen köszönöm a Férfinak, aki számomra a Szerelem sokszínűségét megmutatja és akivel mindezt évek óta időről időre, újra és újra át tudom élni, hogy mellettem volt és a jelenlétével segítette az
I. Szerelem Fesztivál megnyitóját.
Kívánom mindenkinek, higgyen abban, hogy a Szerelem létezik, s a mi döntésünk, hogy merjük-e átélni minden gyönyörűségével és fájdalmával együtt.
S találkozzunk jövőre a II. Szerelem Fesztiválon!
Ferenczi Karina
Moszkva, 2009.02.22.