A Sors útjai
(avagy az életed előre kijelölt vagy minden a te döntéseiden múlik?)
Sokszor hallom a hétköznapok során, hogy az emberek többsége különféle módokon emlegeti a sorsot. Van, aki szerint a sorsunk előre elrendeltetett, s bármit teszünk is a végzet beteljesíti. Mások szerint a sorsunkat mi magunk irányítjuk, van ugyan egy vezérfonalunk, de alapvetően a mi döntéseinken múlik minden. Az embereket évezredek óta foglalkoztatja a sors és a végzet témaköre, de vajon, ki(k)nek lehet igaza?
Sors a mitológiából
A Moirák, vagyis a Sorsistennők egy triász részei és a mitológia szerint mindegyiküknek külön feladata van. Klóthó fonja az Élet fonalát, Lakheszisz méri a hosszát, majd Atroposz az, aki végül elvágja. Külön-külön, a másik nélkül egyikük sem tudja elvégezni a feladatát. A fonalat ugyan vég nélkül lehetne fonni, de cél nélkül ennek semmi értelme sincs. S ha nincs fonás, nincs fonal sem, aminek a hossza mérhető lenne. Ha nincs fonal, nincs mit elvágni sem. A három rész egy és ugyanazt a dolgot személyesíti meg: az Életet.
Személyes sors
Minden embernek más és más álmai vannak arról, hogy mi mindent szeretne az életében elérni. Elképzelhető, hogy te, aki most az írásomat olvasod, épp azon gondolkodtál, hogy változtatni szeretnél valamit magadon, máshogyan kívánod élni az életedet. Talán már lépéseket s tettél ennek érdekében, de az is lehet, hogy csak körvonalazódik benned valami és fogalmad sincs, hogyan kezdj hozzá. Amit legelőször figyelned kell magadban az, hogy éppen milyen a hangulatod és észlelned kell, hogy épp most, a változás előtt, milyen folyamatok játszódnak le benned. Lehet, hogy szeretnél sokkal jobban kommunikálni, jobb kapcsolatokkal szeretnéd körülvenni magad, egészségesebbé válni vagy egyszerűen csak szeretnél több pénzt keresni. Mindezt és ennél többet is elérhetsz, ha képes vagy az elmédben lejátszódó folyamatokat és a magatartási formáidat átalakítani és szabályozni. Tudom, sokkal egyszerűbb a mostani divatos kifejezésekkel feladni: áááá, biztosan a sors akarta így. De én úgy gondolom, a sorsnak ehhez semmi köze. A sors összehozhat téged a számodra megfelelő személyekkel, de ha nem figyelsz és nem vagy jelen az életedben abban a pillanatban, akkor akár elkerülheted őket.
A mai felgyorsult tempóban egyre kevesebb figyelmet fordítunk másokra, egyre kevesebbet önmagunkra és ha hirtelen bekövetkezik egy tragédia vagy előtör egy betegség, mintha álomból ébrednénk, s kicsit mátrixosan elkezdjük máshogyan látni az életet, amely körülvesz bennünket határtalan szépségével.
Azt gondolom, a sors kérdésben is, ahogyan mindenhol, meg kell találni az egyensúlyt. El kell fogadni, hogy a sors létezik, mindenkinek van egy előre kijelölt útiránya. Hiszen nem véletlen, hogy pont abba a családba, pont arra a helyre és pont abba az élethelyzetbe születtél. Ezek mutattak számodra valamit, ahogyan te is mutattál azoknak, akik gyermekkorod óta körülvettek. Aztán kikerültél az életbe és folyamatosan változtál. Formáltak téged a tanáraid, barátaid, kollégáid, kapcsolataid. Mindenki hozzád tett valamit, s te is átadtál magadból valamit nekik. Nyilván, a képességeid, a vágyaid meghatározták azt, merre vezessen az utad, de ha igazán belegondolsz, minden a saját döntéseiden múlt, mert valószínűleg nem egyetlen alternatíva állt előtted. Tehát, filozofálgatás helyett elegendő egyszerűen belátnunk, hogy a sors létezik, vannak dolgok, amiket nem kerülhetünk ki (pl a szüleink, a születésünk), de ha elég érettek vagyunk, akkor a sorsunkat tudatosan mi magunk formálhatjuk a döntéseinkkel, a hangulatainkkal, a cselekvéseinkkel.
S ha a mitológiát is figyelembe vesszük , s mellette mindazt a jót és a rosszat, amit „kiosztottak” nekünk, szerencsések vagyunk, mert az életünk milyenségéről mégis mi magunk dönthetünk. Az pedig rajtunk áll, hogy velünk született képességeinkkel, mélyről hozott tudásunkkal és az életben megszerzett tapasztalatainkkal, mi magunk hogyan gazdálkodunk az életünk folyamán.
A jó és a rossz ugyanis nem előre elrendeltetett az életünk során. Minden tettünk mögött saját akaratunk vagy éppen annak a hiánya rejlik. A sorsunkat talán nem kerülhetjük el, ahogyan az életfeladatainkat sem, de sokat tehetünk azért, hogyan alakítsuk életünk egyes eseményeit. Előnyünkre vagy éppen a hátrányunkra fordíthatjuk a történéseket.
Ferenczi Karina
Székesfehérvár, 2008-07-26