Articles
A világválság a Világ dolga - TE törődj a tiéddel!
Felforgattam az Életem
Elkerülhetetlen, hogy párhuzamot vonjak a Világ és Önmagam között.
Hiszen a világom belőlem teremtődik, árad és fejlődik.
Izgalmas tehát, ha körülöttünk a világban éppen kitör a káosz, mert az valójában azt jelenti, hogy minden átalakulóban van.
Fenekestől felforgatja ugyan az életünket, de mégis ez adhatja meg a végső lökést ahhoz, hogy eldöntsük mit is akarunk valójában kezdeni az életünkkel.
Két és fél évvel ezelőtt lelkesen, mégis kicsit félve érkeztem meg Budapestre azért, hogy új életet kezdjek a kislányommal és eldöntöttem: létrehozom a Karina stúdiót, s kész vagyok megfizetni a siker árát.
Kész vagyok arra, hogy valami mást hozzak létre, amivel segíteni tudom a nők és a gyermekek spirituális fejlődését és létre kívántam hozni egy alapítványt is, amely a gyermeküket egyedül nevelő nőknek más társadalmi szervezetekkel együttműködve segítséget nyújt az újrakezdéshez.
Szerettem volna, ha olyan emberek vesznek körül, akik mélyen elhivatottak, talán tehetségesebbek is nálam, de nincs lehetőségük ezt bizonyítani.
Ez többé-kevésbé sikerült is, de rengeteg idő/év eltelt, mire rájöttem, hogy én nem tudom a világot megváltani egyetlen nap alatt.
I. Szerelem Fesztivál
Minden kisgyermek álmodozik arról, hogy egyszer az életében egy olyan dolgot hoz majd létre, amit előtte még soha senki más.
Biztosan emlékszel rá, milyen érzés ez az ábrándozás…
Tavaly karácsonykor megálmodtam az I. Szerelem Fesztivált és az Érzékiség Bálját, elmondtam néhány barátomnak,akiknek tetszett az ötlet és mellém álltak.
S az Álomból valóság lett.
Az I. Szerelem Fesztivál ugyanis Magyarországon a Karina Stúdióhoz kötődik, s rengeteg visszajelzés érkezett, mennyire fantasztikus, hogy ezt létrehoztuk.
Kiderült tehát, hogy ilyen ezoterikus Szerelem Fesztiválra is igény van.
Átvonuló felhők az amúgy ragyogó égbolton
Régóta tudom, hogy van a lelkemnek egy olyan része, amely mindig túlélésre ösztökél.
Nem tudom, honnan jön, lehet, hogy a génjeimbe van kódolva.
Amikor elindítottam egy-egy újabb tanfolyamot, workshopot vagy szemináriumot, akkor is ez hajtott, hogy szerettem volna létrehozni valami különlegeset, amely belőlem fakad, áramlik és fejlődik.
S amikor épp elgondolkodtam azon, vajon elég jó vagyok-e én ehhez, mindig érkezett valaki, aki megerősített abban, hogy fontos, amit csinálok.
Ettől függetlenül az utóbbi időben sokszor éreztem úgy, hogy nincs itthon, Budapesten helye a munkámnak, hiszen külföldön sokkal jobban értékelnek.
Ám valami mégis azt súgta: itthon a helyem,
s amikor újra és újra leszálltam a repülőgépről csak az visszhangzott bennem:
Végre itthon vagyok!
Válság vagy Felelősségvállalás
Tudom, hogy annak,aki bármilyen válságba kerül az a legfontosabb, hogy higgyen magában, s abban, hogy rengeteg új lehetőség vár rá.
Az én változtatási igényem is belülről fakadt,de némiképp a kényszer is hozta.Rájöttem közben arra is, hogy nem az az Igazi Út, amelyikről a többség azt állítja. Én kértem és kaptam. Az álmaimról volt szó, tehát mertem sokat vállalni, akár a környezetem ellenállásával szemben is. Tudtam, hogy rajtam múlik, hogy jót vagy rosszat hozok ki a helyzetemből.S igen, amikor leszállt a gépem, már a repülőtéren megéreztem az új ország különös varázsos illatát és lelkemnek minden porcikáját átjárta az a fura érzés, hogy itthon vagyok, hazaérkeztem!
Ám tegnapelőtt éjjel a szívem mégis megsúgta a választ: vissza kell térnem a hazámba, hogy megvalósítsam a karmikus feladatomat.
Az utazás során szerzett tapasztalataim, a különböző nemzetekkel való kapcsolatkialakítások és a tanulmányaim nemcsak az egyéni feladatom immár, hanem a nemzet számára is fontos tanítások.
Ma már tudom, hogy az én karmikus feladatom megvalósításához is ez a nemzet adja a keretet, hiszen nem véletlen, hogy itt jöttem világra.
Viszonzott, mélységes szerelem
Nem szabad elfelejteni, hogy ezekben a felkészülő időkben nagyon fontos az is, hogy a problémáinkat próbáljuk meg kívülről nézni.
Ezért szükség van egy harmadik személyre, akivel meg tudjuk beszélni a gondjainkat, s aki segíthet abban, hogy ne csak a saját nézőpontunkból lássuk a problémát.
Mielőtt az Igazi Nagy Ő-m Párizsban belandolt az életembe, én már erős védőfalakkal vettem körül magam, mert tartottam az ismételt csalódásoktól, attól, hogy ismét elrontok valamit, s nem vagyok elég jó.
Ma már nincs bennem semmi sötét vagy depresszív.
Belső nyugalmam biztosítéka a Szerelmem.
Amióta együtt vagyunk, megbarátkoztam a sebezhetőségemmel.
S mióta vele élek, nem érzem azt, hogy folyamatosan küzdenem kell a fennmaradásért.Fellélegezhetek, mert tudom, hogy ő mellettem áll és minden rendben van. Ezért nagyon hálás vagyok neki.
Mielőtt ő megérkezett, sokszor találtam magam olyan kapcsolatokban, melyekben azt éreztem, hogy folyamatosan változnom kell, hogy elfogadjanak. Az elején nála is ezt éreztem, sok démont győztünk le közösen, de megérte, mert ő állt mellettem, mikor döntéseket kellett hoznom és az Ő személyében érkezett valaki, aki azt mondta nekem:
“Te vagy az a lány, akire felfigyeltem a teremben.
Te és nem Más. Ezért nem kell neked szerepet játszanod azért, hogy szeresselek.”
Nem tudom még, mit hoz a jövő,de azt tudom, hogy most boldog vagyok. Feltétel nélkül lubickolok a boldogságban, mert ő gondolkodás nélkül viszonozza azt a szerelmet és szenvedélyt, amit én érzek iránta.Így rá kellett jönnöm, hogy a sikeres embert a sikertelentől az különbözteti meg, hogy mire fordítja a tehetségét és a gondolatait. Az, hogy mivel tölti a napjait: másokat hibáztat vagy levonja a tanulságokat és a saját útjára lép.
Jó helyen, jó időben
Igaz, hogy keményen kellett dolgoznom azért, hogy az álmaimat valóra váltsam, de néha sokkal könnyebben jött minden, mint gondoltam volna.
Így visszagondolva rájöttem, hogy egyszerűen sokszor találtam és találom magam most is jó helyen, jó időben.
Néha ez egy kicsit ijesztő is, hiszen a perceken/órákon/napokon belül valóra vált kérés folyamán felmerül bennem, hogy talán a sors játszadozik velem?
Bárhogy is van, a Sors a segítségemre sietett, olyan helyzetbe hozva engem, hogy megtaláljam újra az Utat, mely visszavezetett Önmagamhoz.
Ferenczi Karina
Párizs,
2009. május 28.